Az I. világháborút követően a 20-as évek végére, a 30-as évek elejére a legtöbb európai országban megalakították az első állandó légoltalmi szervezeteket.
A légoltalmi szervezetek szervezése kétféle módon történt, a szélesebb tömegekre támaszkodó társadalmi, valamint a hatósági intézkedéseket központi irányítására szolgáló szervek jellemzően egyidejűleg és párhuzamosan épültek ki.
Magyarországon, a vezető európai államokhoz viszonyítva néhány évvel később történt meg a légoltalmi szervezetek kereteinek kialakítása.
Ennek alapján jött létre a hatósági légoltalom megvalósítását előíró, a légvédelemről szóló 1935. évi XII. törvény és az ennek végrehajtására kiadott 15/1936. sz. honvédelmi miniszteri rendelet a „Légoltalmi Utasítás”.
A törvény előírta, hogy minden 14 és 60 év közötti magyar állampolgár, nemre való tekintet nélkül, légoltalmi kötelezettség alá esik. A honvédelmi miniszter jogköre lett a városok, községek, legfontosabb üzemek, ipartelepek stb. veszélyeztetettségének megállapítása és besorolása. Pontosan meghatározták a légoltalom fogalmát, feladatát és vezetési struktúráját. A honvédelmi miniszter a légoltalom irányítását az Országos Légvédelmi Parancsnok útján végezte.
A Magyar Királyság vezetői a társadalom széles rétegeinek mozgósítását és tájékoztatását az 1937. december 5-én megalakított Légoltalmi Liga alapjain képzelték el. A Liga társadalmi szerveződés volt, amely az ország közigazgatási tagozódásának megfelelően épült ki. Fő feladata a lakosság légoltalmi felkészítése és a hatósági feladatok társadalmi támogatása volt.
