«

»

dec 11 2015

Valami megpendült odabent Pandák Pál verse

Valami megpendült odabenn

Magyarország ezer éve

Ezer dalban énekelve,

Ezer dal, és ezer ének

Őrzi múltunk réges-régen.

 

Árpád apánk, István király,

Egy országot hagyott reánk,

Máriának felajánlva,

Legyünk Isten irgalmában.

 

Ezer éve, hogy ez történt,

Dalt, éneket zengett e nép,

Énekelte búját, baját,

Bölcsőtől a sírig immár.

 

Énekelte örömében,

Könnyezett  ha siker érte,

Könnyezett ha jól megverték,

„Dalban” mondta el a lelkét.

 

Dicsérte az Urat dalban,

Vitéznek ált dallal, kardal,

Dalolta a korok dalát,

Verbunkot vagy sok egyéb mást.

 

Vándorlásban dal kíséri,

Magyarjait nem feledi,

Dalra fakad hogyha éhes,

Szerelmes vagy éppen részeg.

 

Ezer éve a sok ének,

Beivódott tölgy mélyébe,

Felszínre tör hogyha hagyod,

Valamennyi virágot bont

 

Betyár világ, paraszt élet,

Népdal őrzi mindegyiket,

Furulya szó, vagy bőrduda,

Életre kel a legenda.

 

Gyertyák fénye táncát járja,

Énekünkre dalostársak,

Ébredjen az ének bennünk,

Őseinket ne feledjük.

                          Pandák Pál, Füzérradvány, 2015. március 13.

                                     

A szerzőről

Szerkesztő