Miklósi Lajos honvéd tábornok síremléke
Közös összefogással, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) illetve a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) támogatásával, városunk egy újabb katonai emlékhelyét sikerült megmentenünk – a méltó kegyelet és történelmi emlékezet számára. Sátoraljaújhely Város Önkormányzat Képviselőtestületének 2013. júl. 3.-i 22/2013. számú rendeletében Miklósi Lajos honvéd tábornok síremlékét védetté és dísz- sírhellyé nyilvánította. Közel három éves munka és hivatalos eljárás zárult le most megnyugtató módon, a Képviselőtestület ezen megtisztelő döntésével.
A tábornok sírját, e sorok írója – Haraszti György ny. őrnagy találta meg, Sátoraljaújhely hadtörténetének kutatása során, 2010. őszén. Azonnal felmerült a katonai emlék megőrzésének gondolata. Csakhogy, a sírhelyet már őrizték – hatalmas lombos faágak, és gyomn
övények! A sírhely és környezete lepusztult, gazos, törmelékkel borított, elhanyagolt állapotban volt. De meglepő, hogy mégis fennmaradt közel 80 év után is, dacolva múló idővel és enyészettel! Töredezett sírkövén még egészen jól kibetűzhetők a tábornok neve, és évszámai. Családtagjai, akik gondoznák a sírját, valószínűleg már régóta nincsenek.
Következő évben, Dudás László és a temetőt üzemeltető Virág Ker- Tem Kft. segítségével és szakszerű, gondos munkájukkal megtisztították a sírhelyet és közvetlen területét.
További teendőinkben újabb fordulat következett, miután létrejött egy fontos összefogás Újhelyben. Kohánka István ny. ezredes és Tóth Zsolt alezredes úr a Zemplén Térségi Katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség értekezletén úgy döntöttek, hogy érdemi részt vállalnak a sírhellyel kapcsolatos feladatokból. Ifjúsági Tagozatuk, az Esze Tamás Tagintézmény vezetője Mészáros Csaba tanár úr is szívvel- lélekkel csatlakoztak a nemes ügyhöz. Az iskola diákjaival együtt folytatták Miklósi tábornok nyughelyének rendbetételét, virágot ültettek, és folyamatosan nagyon szépen gondozták a sírt.
Munkájuk a későbbiekben jelentősen hozzájárult a síremlék védettségéhez, hiszen most már többek között hivatkozhattunk a sírhely megfelelő ápolására is. Ezen felül 2012.-ben, Miklósi tábornok életéről és újhelyi kötődéseiről diaképes előadást tartottunk a Városi Könyvtárban.
Közben, két levelet küldtem ebben az ügyben, a Honvédelmi Minisztériumba, és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsághoz. Ekkor még nem tudtunk látható eredményt elérni, mert mindkét helyről hasonló tartalmú válasz érkezett. Miklósi tábornok természetes halállal halt meg, sírja nem a Hősök Temetőjében található, így az 1999. XLIII. Temetkezési törvény szerint nem minősíthető hadisírnak. Annak ellenére sem, hogy Miklósi Lajos részt vett az első világháború küzdelmeiben, és ott szerzett súlyos betegségei is, minden bizonnyal közvetve ugyan, de mégis megrövidítették életét. Viszont, két ajánlást kaptunk. Egyik szerint, hogy kérjük a katonai hagyományőrzés támogatását. Másik lehetőség, hogy a tábornok életművének körültekintő, alapos tanulmányozása és mérlegelése után, Sátoraljaújhely város nyilvánítsa helyi védettségűvé a sírhelyet. Ez utóbbi lehetőséget választottuk, és részletes, megfelelő indoklású kérelmünket így most már elfogadták. Az említett budapesti intézmények részéről jelentős segítséget kaptunk Radnainé dr. Fogarasi Katalin elnök asszonytól és Tóth Zsolt tanácsos úrtól.
Miklósi Lajos 1911.-13. között a miskolci 10. honvéd gyalog ezred sátoraljaújhelyi 3. zászlóaljának parancsnoka volt. Emléke kapcsán idézzük fel az éppen 100 éve történt, 1913. augusztus 7.-i újhelyi árvízi katasztrófát, amelyről a korabeli sajtó, mint Istenítéletről írt. A felhőszakadások és esőzések következtében a Zemplén vármegyei folyók és patakok megáradtak, köztük a Ronyva is kiöntött és hatalmas pusztítást végzett a városban. A mentésről így számolt be a „Zemplén” c. újság: „Újhely egész polgárságának nevében mélyen átérzett hálával rójuk le a legmegérdemeltebb köszönetet a Miklósi őrnagy vezetése alatt megható önfeláldozással és lelkiismeretességgel dolgozó katonáknak, tisztjeiknek. Akik egészségüket, életüket nem kímélve rohantak olykor embermagasságon felüli vízben a veszélyeztetett emberéletek megmentésére”.
A közmegbecsülésben és szeretetben álló Miklósi tábornok élete utolsó évtizedeit Sátoraljaújhelyben töltötte. 1934. márc. 25.-én éjjel fél 12-kor hunyt el, abban a lakásban, amelynek műtermében festményeit készítette többek között Újhely számára. A Kossuth Lajos utca 32. számú gyászházból kísérték örök nyugalomra. Temetését így örökítette meg a helyi sajtó: „ A tábornok halála városszerte nagy részvétet keltett. A világháború egyik legvitézebb katonája volt, több békebeli és háborús kitüntetés tulajdonosa. Óriási részvét mellett, nagy katonai pompával helyezték örök nyugalomra, temetésén barátai és tisztelői nagy tömege vett részt”
Miklósi tábornok sírja a Köztemető XII.-es parcellájában található. Dísz-sírhellyé nyilvánításával azonban nem ért véget az a munka, amit eddig végeztünk. Sőt! Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy pályázatok útján folytassuk a síremlék felújítását, és életrajzának feldolgozását könyv formájában. A Hadtörténelmi Levéltárban, Miklósi Lajosról éppen e cikk megjelenésekor kerültek elő újabb adatok, amelyek kutatását folytatom. De Újhelyben is végzünk hasonló munkát. A helytörténet és a fiatalok számára is fontos, hogy ismereteiket és tanulmányaikat ez úton is kiegészítsék, bővítsék. Miklósi Lajos honvéd tábornok, mint mai világunkban is példamutató kiváló katona és ember, életútja és embersége, újhelyi kötődései alapján, méltán megérdemli a figyelmet. Méltó az utókor tiszteletére, és arra, hogy sírját és emlékét ápoljuk Újhelyben.
Ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni azt a munkáját, amelyet a síremlékkel kapcsolatban végzett, és ezzel is hozzájárult városunk értékeinek gyarapodásához.
Külön köszönet illeti Szamosvölgyi Péter polgármester urat, Fedorné dr. Fráter Zsófia Címzetes Főjegyző asszonyt, és Sátoraljaújhely Képviselőtestületét.
(Haraszti György ny. őrnagy)
