A polgári védelem léte szorosan kötődik a légi-támadó eszközök - repülőgép, léghajó, rakéta - megjelenéséhez és felhasználásához. A háborúk történetében addig sérthetetlennek bizonyult területet, a frontok, a harcoló seregek mögötti országrészt ért támadás. A repülő csapatok rövid idő alatt önálló fegyvernemmé nőtték ki magukat. 1916-tól megkezdődtek a hátországi célpontok, ipari létesítmények, vasútállomások, és nagyvárosok elleni bombatámadások. Ezek hatására azonnal meg kellett szervezni egy hatékony védelmet.

Az első intézkedésként hazánk határ menti vidékein elrendelték a lakóterületek elsötétítését ezzel is nehezítve a repülőgépek tájékozódását. Magyarországon a honvédelmi miniszter 1917-ben intézkedett egy légi figyelő és riasztó-szolgálat megszervezésére és a polgári védelem elődjének, a légoltalomnak megszervezésére. A légoltalom feladata az épületek, a lakosság védelme, az elsötétítés, a tűzoltás és az elsősegélynyújtás megszervezése volt. A kiadott rendszabály szerint a (légiriadót) kürtjellel, rakétával, telefonhírmondóval kellett elrendelni.

Egymást követve hozták létre az állam által irányított (hatósági), illetve a társadalmi légoltalmi szervezeteket. A hatósági légoltalom kiépítésére vonatkozó jogszabályokat 1935-ben fogadták el, két évvel később, pedig megalapították a Légoltalmi Ligát, mint társadalmi szervezetet. Célja a háborús légitámadások elleni védelem kiépítése, pusztításának csökkentése volt.

Feladata volt az óvóhelyek vezetési pontok létesítése, egyéni védőeszközök, egészségügyi, műszaki, tűzoltó felszerelések beszerzése, a szolgálat tagjainak kiképzése, a lakosság felkészítése és riasztása. A törvényi előírás szerint minden 14. életévét betöltött magyar állampolgár 60 éves koráig légoltalmi kötelezettség alá esett: kötelezni lehetett, hogy kiképzésen vegyen részt, illetve beosztható volt légoltalmi szolgálatra. A légoltalom a honvédelmi miniszter irányítása alatt állt, 1937-től folyamatosan jelentek meg a légoltalom egész területét átfogó szabályok, szakkönyvek, kiadványok.

1941-ben hazánk belesodródott a II. világháborúba, melynek következtében az első légitámadások 1941 tava-szán el is érték országunkat. A legpusztítóbb csapásokat a háború utolsó szakaszában 1944. áprilisától 1945. áprilisig kellett elszenvednünk. Gyakran több száz bombázó támadta Budapestet, Szolnokot, Miskolcot, Szegedet, Debrecent, Győrt, és más városainkat. A légoltalom tevékenysége megfelelt az elvárásoknak, lényegesen csökkentette az áldozatok számát. Európai viszonylatban az egyik leghatékonyabb légoltalomnak bizonyult. A háború utolsó hónapjaiban az ország hadszíntérré vált, ezzel együtt a légoltalom is széthullott.

A háború után 1950-ben szervezték újjá a légoltalmat, irányítását a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel összehangolva és a szakminiszterekkel egyetértésben látta el. Két területen épült ki a polgári védelem. Az első az ország közigazgatási felépítését követte. Tehát minden városban, járásban és megyében, valamint a fővárosban létesült helyi parancsnokság. Vezetője mindenütt az illetékes tanácselnök volt. A második terület a népgazdaság védelmének kiépítése volt. Minden gyárban, üzemben működött polgári védelmi szervezet és az üzem önvédelmét megvalósító egység. A hagyományos fegyverek elleni védelem mellett nagy hangsúlyt kapott a tömegpusztító fegyverek elleni védelemre való felkészülés.
Az Elnöki Tanács 1964-ben törvényerejű rendelete nyomán a légoltalom átalakult az egész országot átfogó polgári védelmi rendszerré. A korábbi "légoltalom" helyébe mindenütt a "polgári védelem" kifejezés került. A polgári védelem a háborús feladatok mellett egy új feladatra is készen állt: a természeti és ipari katasztrófák elleni küzdelemre.

A nyolcvanas évek újabb változások esztendei voltak. A Szovjetunió és a kétpólusú világrendszer összeomlása egyben a hidegháború végét jelentette. Közép-Európa átalakult, a volt szocialista országokban bekövetkezett rendszerváltás eredményeként demokratikus állam épült fel. E változások erőteljesen érintették a polgári védelmet is. 1989-ben az irányítás a belügyminiszter hatáskörébe került. Kiemelkedően fontos határkőt jelentett az 1996-ban megjelent polgári védelmi törvény, mely 1950 óta először szabályozta mindenkire egyformán érvényes törvény formájában a polgári védelem egész feladatrendszerét, az állampolgárok, gazdasági vezetők polgári védelmi kötelezettségeit.

Az 1999. évi katasztrófavédelmi törvény az ezredforduló színvonalára emelte az élet és vagyonbiztonságot, a természetes és épített környezetet veszélyeztető természeti és civilizációs katasztrófák megelőzését, illetve a károsító hatásaik elleni védekezést. A polgári védelem a katasztrófavédelem egységes rendszerének integráns része lett.